Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodás erdő, ahol mindenféle állat élt: boldog nyulak ugrándoztak, okos rókák sündörgtek, és színes madarak énekeltek a fákon. De volt ott egy titkos hely is, ahol senki sem merészelt belépni. Ez a hely az Őszinte-tó mellett terült el, ahol a víz annyira tiszta volt, hogy mindenki csodálta a szivárvány színeit.
Egy nap, ahogyan a nap felkelt a fákkal körülvett erdőben, a kis nyúl, Lili, kíváncsi lett. Hallotta a nagyokat beszélni a titkos helyről, és úgy döntött, hogy felfedezi. ‘Talán ott találkozom valakivel, aki segít nekem!’ – mondta magában.
Miközben ugrált a fák között, hirtelen észrevett egy szokatlan nyomot a földön. Mivel a nyúl nagyon kíváncsi természetű volt, követte a nyomot, amely egyre mélyebbre vezetett az erdőbe. Végül megérkezett egy hatalmas, zöld levelű fához, ahol hirtelen egy furcsa hangot hallott. ‘Ripp-ripp-ripp!’ – pattant a fűben.
Lili körbenézett, és mit látott? Egy igazi krokodilt! A kis állat megdermedt a meglepetéstől. ‘Te tényleg egy krokodil vagy?’ – kérdezte rémülten.
A krokodil, akit Kukacnak hívtak, kedvesen mosolygott. ‘Igen, én vagyok Kukac! De ne félj, én csak a vízparton akarok pihenni. Az emberek miatt jöttem el a folyótól. Ez az erdő csodálatos, tele barátokkal!’
Lili megkönnyebbült. ‘Barátok? Milyenek? Mert az én barátaim mind az erdőben élnek!’ – mondta izgatottan.
Kukac, a krokodil, elkezdett mesélni neki az erdő többi állatáról, akikkel már barátkozott. ‘Tudod, találkoztam a macskafélékkel, akik mindig kergetőznek az avarban, és a mókusokkal, akik elrejtik a mogyoróikat mindenféle titkos helyen!’
Lili szeme felcsillant. ‘Ó, de jó lenne találkozni velük! Megmutatnád nekem őket?’
Kukac bólintott. ‘Persze! Gyere, kövess engem!’
A két új barát együtt elindult az erdő mélyére. Az úton Kukac mesélte, hogy minden reggel szokott napozni a tóparton, míg a többiek békésen alszanak. Még azt is elmondta, hogy a nyulak a leggyorsabbak az erdőben!
Amikor megérkeztek a dombtetőre, ahonnan csodás kilátás nyílt, Lili és Kukac meglátták a mókusokat, ahogy ugrálva hozták a mogyorókat a fáról. ‘Nézd, azok ott a verekedő mókusok!’ – kiáltott Lili, és szinte ugrálni kezdett a boldogságtól.
Kukac teljes szívből elénekelte a mókusok vidám énekét, amire a kis állatok azonnal feléjük fordultak. ‘Kukac! Lili!’ – kiáltottak egyszerre. ‘Jöjjetek játszani velünk!’
A mókusok mindenkit megöleltek, és hamarosan hatalmas játék indult. Szaladgáltak, bújócskáztak, és mókuskereket is csináltak, amelyben Kukac különösen ügyesen szerepelt, hiszen hihetetlenül bidirectional tudott haladni a földön!
Egy idő után a nyulak, mókusok és Kukac úgy döntöttek, hogy egy kicsit pihennek a tó mellett. Miközben leültek a fűbe, Lili nagyon izgatottan mesélte el a többieknek, hogyan találkozott Kukac-cal, a krokodillal. ‘Ő a legjobb barátom, akit valaha is megismertem!’ – mondta boldogan.
A mókusok nevetve kihívták Kukacot egy versenyre. ‘Lássuk, ki ér be először a vízhez!’ – kiabálták.
Kukac mosolygott, és izgatottan mondta: ‘Hát, én a víz kedvelője vagyok, de először meg kell, hogy találhassam a megfelelő utat!’ A mókusok elindultak, míg Kukac egy kis fészket készített magának és Lilinek a tóparton.
Ám miközben a verseny zajlott, Kukac nagyon figyelte, hogy az erdő barátai milyen ügyesek és gyorsak. Élvezte a játékokat, és tudta, hogy a legfontosabb a barátság és a közös élmények.
Ahogy az események zajlottak, a nap egyre lejjebb ért a horizonton. ‘Meg kellene egy kicsit pihenni!’ – javasolta Lili. Mindenki bólintott, és letelepedtek a tóparton, ahol egy hűvös szellő fújt.
Kukac elmondta, hogy amióta érkezett az erdőbe, az őszinte barátság volt a legnagyobb ajándék számára. Lili és a többi állat egyetértettek. A barátság olyan, mint egy szivárvány, ami fényt hoz minden szürke napra.
Ahogy a csillagok kezdtek megjelenni az égen, a kis barátok együtt meséltek, nevettek, és szövögették álmaikat. Kukac már nem érezte magát különcnek az erdőben. Ő is egy közülük lett. Így hát, a krokodil és az erdei állatok barátsága sosem felejtődött el, és sok új kaland várta őket a következő napokban.
Mert az igazi csoda nemcsak az elrejtett helyek felfedezéséről szól, hanem arról is, hogy találkozunk valakivel, aki különlegessé teszi az életünket.
És így Lili, Kukac, a mókusok és a többi állat boldogan éltek az erdészek csodás világában, ahol a barátság mindig az első helyen állt!