Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű zöld híd, amely a Mesés Folyó felett átívelt. Ez a híd nagyon különleges volt, mert a folyó alján egy titkos világ rejtőzött, amit csak a legbátrabbak és legkíváncsibbak ismertek. Az emberek a hídon sétálva gyakran hallották a víz csobogását, de senki sem sejtette, mi vár rájuk a víz alatt.
A titokzatos világban élt egy barátságos krokodil, akit Krokónak hívtak. Krokó nem volt olyan, mint a többi krokodil, akik rémisztőnek és félelmetesnek tűntek. Ő inkább egy vidám barát, akinek mindig volt egy kedves mosolya az arcán. Krokó imádta a zenét, és minden nap énekelt a víz alatt, ahol a fűzfák és vízinövények ölelésében úszkált.
Egy szép napon, mikor a nap fénye csillogott a víz tetején, Krokó úgy döntött, hogy felfedezi a világot a híd felett. Mivel tudta, hogy az emberek szívesen látják az ő szép zöld bőrét, elhatározta, hogy felkúszik a víz tetejére, hogy jobban megismerje a hídon járókat.
Amikor Krokó felbukkant a vízből, a híd fölött álló gyerekek szemei elkerekedtek a meglepettségtől. ‘Nézd, egy krokodil!’ kiáltotta egy bátor kisfiú, akit Zolinak hívtak. ‘De ez nem rémisztő! Ez egy barátságos krokodil!’
Krokó melegen mosolygott, és a gyerekek elé úszott. ‘Sziasztok, barátaim! Én Krokó vagyok, és örülök, hogy találkozhatok veletek!’ – mondta lelkesen. A gyerekek felemelték a kezüket, és sok-sok kérdést tettek fel neki.
‘Milyen a víz alatti világ? Milyen haltípusokat látsz? Van-e barátod a vízben?’ – kérdezte Zoli izgatottan. Krokó boldogan válaszolt: ‘A víz alatt csodálatos dolgokat láthattok! Vannak színes halak, vidám vízi növények, és még a tücsökzenészek is saját kis koncertjeiket tartják az alján. Nekem is van sok barátom, például Buci, a bumfordi rák, és Linda, a lusta kagyló.’
A gyerekek úgy döntöttek, hogy szeretnék látni Krokó víz alatti világát. ‘Kérlek, Krokó, vigyél minket magaddal!’ – könyörögtek egyhangúan. Krokó elmosolyodott, és megígérte, hogy megmutat nekik mindent.
‘De ahhoz, hogy alámerüljünk, először egy kis varázslatra van szükség!’ – mondta Krokó. Kivett egy csillogó kagylót a vízből, és így folytatta: ‘Ez a kagyló a barátság erejét rejti magában. Ha megszorítjátok, mindannyian víz alatt tudtok úszni!’
A gyerekek izgatottan körbeálltak, és egyenként megszorították a kagylót. Hirtelen csodálatos dolgot érzékeltek: a levegő helyett víz lett körülöttük, és kezdtek úszni a folyó alá. Mindenki nevetett és örült az újdonsült képességeiknek.
Krokó vezette őket, és megmutatta a víz alatti csodákat. Elhaladtak egy csodás szivárványhal mellett, aki éppen a napi táncát tartotta, és csillogó sziklahalakat is láttak, akik gyönyörű formákban úszkáltak. Buci, a rák, vidám kis csípőjével mutatta be különleges táncát, míg Linda a kagylójában pihent, és közben zene szólt a vízben.
‘Ezek a barátaim! Mindig játszanak, és együtt szórakozunk!’ – mesélte Krokó, miközben a gyerekek csodálva figyelték a lenyűgöző látványt.
Amikor a nap lement, Krokó tudta, hogy a gyerekeknek vissza kell térniük a hídra. ‘Ideje mennünk, de mindig emlékezni fogtok erre a napra, ugye?’ – kérdezte Krokó. A gyerekek egyhangúan válaszolták: ‘Igen! Soha nem felejtjük el a varázslatos víz alatti kalandunkat!’
Krokó egy utolsó mosollyal búcsúzott a gyerekektől, és elindult lefelé a mélybe. ‘Ne feledjétek, mindig otthon vagyok a híd alatt! Ha szeretnétek, visszajöhettek hozzám bármikor!’
A gyerekek kiszálltak a vízből, és boldogan mesélték a barátaiknak a csodás kalandjaikat. Krokó, a barátságos krokodil, és a víz alatti világ képe örökre beléjük ivódott. A híd alatt rejlő titok már nem csupán egy titok volt – egy varázslatos kaland kezdete lett, ami mindig emlékeztette őket arra, hogy a barátság és a kíváncsiság mennyire fontos.
Azóta a híd alatt mindig hallani lehetett Krokó éneklését, és a gyerekek szívéből egy új világ nyílt meg: a felfedezések, a barátság és a csodák világa.
