Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, amely a fák között bujkálva rejtőzött. A falutól nem messze, a zöldellő dombok mögött, egy különleges tó csillogott a napfényben. A tó vízének színe ezüstösen ragyogott, és mesés légkört árasztott. Senki nem tudta pontosan, honnan származik, de a gyerekek között terjedt a hír, hogy ez egy elvarázsolt tó.
Mindenki kíváncsivá vált, hiszen az öregek meséltek arról, hogy aki belenéz a vízbe, azt valami varázslatos dolog várja. Azonban figyelmeztettek is: „Aki nem hisz a csodákban, azt a tó nem engedi be!” Eme titokzatos szavak még izgalmasabbá tették a tó körüli történeteket.
Egy nap, mikor a napsugarak vidám táncot jártak a fák között, két barát, Lili és Peti, úgy döntöttek, hogy felfedezik az elvarázsolt tavat. Lili bátor lány volt, mindig is vágyott a kalandra, míg Peti egy kicsit félénkebb volt, de Lili lelkesedése felkeltette az érdeklődését.
„Mi van, ha a tóban él egy sellő?” – kérdezte Lili izgatottan. „Vagy talán egy szivárványtündér, aki megosztja velünk a titkait?”
„Vagy csak önmagunk tükröződését látjuk majd a vízben?” – felelte Peti, akit elég megrémített a gondolat. De az izgalom és a kíváncsiság erősebb volt, mint a félelme.
Ahogy elindultak, a fák susogása mintha suttogta volna a varázslatos titkokat, és a madarak dalai mesebeli világba repítették őket. Végre megérkeztek a tóhoz. A látvány lenyűgözte őket: a víz úgy csillogott, mint a legszebb gyémánt, és körülötte virágzó nádas ült.
„Nahát!” – mondta Lili, miközben a tóparton állt. „Olyan gyönyörű!” Peti is bólintott, de egy kicsit hátrább lépett, mintha a tó vizes széle egy ismeretlen világba vezetett volna.
„Szerintem nézzünk bele!” – javasolta Lili, máris lehajolt. Peti szíve majd kiugrott a helyéről, de végül ő is követte Lilit. Ahogy belenéztek a vízbe, a látvány szinte megbabonázta őket. A vízben nemcsak saját képüket látták, hanem csodás képeket is: virágos réteket, hatalmas pillangókat, és a távolban egy hinni való sellőt.
„Látod?!” – kiáltott Lili örömmel. „Ott van a sellő!”
Peti ámuldozott, de egy kicsit kételkedett. „Lehetséges, hogy csak a képzeletünk játéka?”
„Képzeljük el együtt! Talán a tó varázsa tudja, mit szeretnénk látni!” – felelte Lili vidáman. Pete megértette, hogy ha hisznek a csodákban, bármi megtörténhet.
Hirtelen a tó vize egy kicsit fodrozódott, és a tavi sellő valóra vált! A sellő hosszan lebegő, színes hajjal és gyönyörű, csillogó uszonnyal tűnt fel a víz színéből. A gyerekek szeme világítása vidáman ragyogott.
„Üdvözöllek titeket, Lili és Peti! Én vagyok Serafin, a tó sellője!” – szólt a víz alól. A gyerekek elképedve hallgatták.
„Miért jöttél ide?” – kérdezte Lili, kedvesen mosolyogva.
„ mindig is a csodák helye volt. Mindenki, aki hisz bennük, találkozhat velem. Mivel hisztek, megmutatom nektek a tó titkait!”
Serafin szavára a víz úgy fénylett, mint a napfényben úszó gyöngy. A sellő mutatni kezdett egy rejtett ösvényt, amely a tó mélyébe vezetett. Lili és Peti izgatottan követték őt, és a tó vize körülölelte őket.
Ahogy beléptek a víz alá, csodás látvány fogadta őket. Színes halak úszkáltak körülöttük, a vízben kivirágzott gyönyörű vízinövények terítették el a tavat. Serafin vezetésével eljutottak egy titkos barlanghoz, ahol ragyogó kövek világítottak.
„Ez itt a csodák barlangja!” – mondta a sellő. „Itt minden vágyatok valóra válhat. Csak finnosszul kell kimondani!”
Peti és Lili nagy izgalommal néztek körül. Peti vágyakozva kiáltotta: „Én szeretném, ha mindenki a falumban átélhetné ezt a csodát!”
Lili pedig büszkén mondta: „Én azt kívánom, hogy sosem felejtsük el, mi mindent élhettünk át itt!”
A barlang fénye hirtelen erősebben ragyogott, és egy szivárvány szétvált a víz színén, mint valami varázslatos ív. Serafin boldogan nézett rájuk, és a hangja szelíd volt, mint a víz csobogása.
„A kívánságtok teljesült! sosem fog eltűnni, és a csodák veletek maradnak!”
Peti és Lili boldogan tértek vissza a partra, a tó vize úgy csillogott, mint soha előtte. Tuddák, hogy az elvarázsolt tó rejteget magában egy titkot: a hit képességét.
Miközben sétáltak haza, a dombok mögötti világ szebbé vált, és a barátságuk még erősebbé vált, mert a legnagyobb varázslat az volt, amit együtt éltek át.
Így a tó titkát büszkén őrizték a szívükben, tudva, hogy a csodákra mindig számíthatnak, ha hisznek benne.
És az elvarázsolt tó, ami annyi gyönyörű emléket őrzött, örökké a kalandok helye maradt, ahol a gyerekek szívében mindig élni fog a varázslat.
Vége
