Az Aranyhal
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu a nagy, csillagos ég alatt, ahol mindenki boldogan élt. A falu szélén, egy szépséges tórendszer mellett, lakott egy kislány, akit Annának hívtak. Anna imádta a tavat, mert tele volt titkokkal és csodákkal. Ő volt a legkíváncsibb gyerek a faluban, mindig felfedezett valami újat.
Egy nap, amikor a nap aranyfényben fürdette a tavat, Anna a víz szélén ült és lágyan lóbálta a lábát. Hirtelen egy csillogó aranyhal ugrott a vízbe, és Anna szeme úgy tűnt, mintha kis lámpásokkal világítana. mesésen szép volt; pikkelyei csillogtak a napfényben, és úgy tűnt, mintha a víz legmélyéről származott volna.
– Hé, Anna! – szólt az aranyhal. Anna meglepődött, hiszen soha nem hallott még halat beszélni. – Ne félj, én egy varázslatos aranyhal vagyok! Három kívánságot teljesíthetek neked, ha szeretnéd.
Anna szíve izgatottan dobogott. Ez volt élete legnagyobb kalandja, és az agyában máris megjelentek a kívánságok. De egy kis időre megállt, mert tudta, hogy okosan kell választania.
– Először is… – kezdte Anna. – Szeretném, ha a falumban mindenki boldog lenne!
egy aprócska csillagot csillogtatott, majd a víz felszínén egy szivárvány bukkant fel. A szivárvány ragyogott, és Anna látta, hogy a falubeliek mosolyogva és vidáman dolgoznak a mezőn, és a gyerekek játék közben nevetnek. Anna boldogan nézte, és tudta, hogy az aranyhal kívánságát teljesítette.
– Második kívánságom… – folytatta izgatottan. – Szeretném, ha a tó alatt egy csodás titkos világ létezne, ahol a vízi állatok beszélni tudnak, és barátságosan fogadnak minket!
újra csillogtatta varázslatos csillagát, és hirtelen a tó vize fénye és színek tengere lett. Anna úgy érezte, mintha egy titkos ajtó nyílna meg előtte. A víz alatt csodás vízi virágok nyíltak, és különböző halacskák, teknősök és vízilovak úsztak. Mindegyikük mosolygott Anna felé, és boldogan intettek, mintha már őket várták volna.
Bátorságot gyűjtve Anna leugrott a vízbe, és a halacskák körülvették. Az egyik kis aranyhal, akit Mici-nek hívtak, így szólt:
– Üdvözöljük a titkos világunkban, Anna! Mivel te jöttél, most mindenki örülni fog!
Anna ismeretlen barátait megölelve érezte, hogy a vízben minden egyes pillanat varázslatos. Játszottak, táncoltak, és a halacskák meséltek a tó mélyének csodáiról. Anna úgy érezte, hogy végre megtalálta a helyét.
Amikor a nap lassan lenyugodott, Anna vissza akart menni a partjára. Ekkor eszébe jutott, hogy még egy kívánsága van hátra. várta a kis lány következő döntését.
– Az utolsó kívánságom… – mondta Anna elgondolkodva. – Azt szeretném, ha minden izgalmas kalandomat meg tudnád osztani velem, hogy soha ne legyek egyedül, amikor felfedezek valami új csodát a faluban.
mosolygott, és sziporkázó csillagát a vízbe merítette. Ekkor Anna érezte, hogy valami különleges születik meg benne. azt mondta:
– Mostantól bárhol jársz, mindig veled leszek, hogy kalandjaidban segítségedre legyek – csak nyújtsd ki a kezed, és én ott leszek!
Anna boldogan ugrált, majd hazaindult. Tudta, hogy a világ körülötte tele van csodákkal, és hogy bármikor visszatérhet a tóhoz, hogy újra felfedezze azt. A szürke hétköznapokban is barátsága az aranyhallal mindig ott él majd benne.
Végül Anna minden este a tó partján ült, és mesélte a falubelieknek az aranyhal varázslatos világáról. Mindenki fellelkesült, és hamarosan a tavat mindenki a vidámság és a csoda helyének tartotta.
Anna és az aranyhal kalandjai örökké a faluban éltek, és a kis falu, ahol élt, egy igazi mesebeli hely lett, ahol a barátság és a boldogság mindig ott volt, égő csillagként az éjszakai égbolton.
Vége
