Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, ahol mindenki ismerte egymást. A falu szélén állt egy gyönyörű zöld rét, tele színes virágokkal. A rét közepén egy hatalmas, öreg tölgyfa állt, amely alatt egy kislány, Kira, minden nap játszott. Kira imádta a színeket, és a legjobb barátja, Beni, mindig ott volt vele. Beni egy bátor kis mókus volt, akinek csodálatos, barna bundája volt.
Egy nap, amikor a nap fénye végigcsillogott a réten, Kira és Beni egy különleges kalandra készültek. „Mi lenne, ha megkeresnénk a szivárvány színeit?” kérdezte Kira izgatottan. Beni felemelte a farkát, és mondta: „Ez nagyszerű ötlet! De hogyan találjuk meg őket?”
Kira a fejét törte, majd hirtelen eszébe jutott valami. „ egy varázslatos világban rejtőznek, ahol minden szín él és lélegzik! Menjünk el a régi hídról a folyóhoz, és nézzük meg, mit találunk!”
Félúton a folyóhoz, találkoztak egy kedves pillangóval, aki színes szárnyait csapkodva repült körülöttük. „Hová mentek ennyire vidáman?” kérdezte a pillangó. Kira elmesélte neki a tervüket, és a pillangó örömmel mondta: „Itt vagyok, én is veletek tartok! Én segíthetek nektek megtalálni a szivárvány színeit!”
Így hárman útnak indultak. A csodás folyóhoz érkezve, meglátták, hogy a víz csillogó kék, mint az ég. „Ez a kék szín!” kiáltotta Kira. „Itt az első szín! Most mit csináljunk?” Beni, aki imádta a mókás tréfákat, elkezdett vicces mozdulatokat csinálni a vízparton. Kira nevetett, és a nevetésük visszhangzott a vízben.
A következő állomásuk egy szép zöld fűvel borított domb volt. A domb tetején egy hatalmas zöld fűtündér várta őket. „Üdvözöllek titeket, kedves barátok! Én a zöld fűtündér vagyok, és tudom, hogy a szivárvány színei miatt jöttetek ide. Itt van a zöld, amely az élet színe!” mondta. Kira és Beni boldogan táncoltak a fű között, és megölelték a fűtündért, aki körbeforgatta őket a varázslatos zöld színben.
Ahogy tovább indultak, egy gyönyörű rózsaszín virágmező mellett haladtak el. Itt találkoztak egy kedves rózsaszín virágnak, aki így szólt: „Üdv mindenkinek! Én a rózsaszín virág vagyok, és tudni szeretném, hogy mit keresnek itt!” Kira izgatottan magyarázta el a szivárvány színeit és a kalandjukat. A rózsaszín virág örömmel felelte: „Itt van a rózsaszín szín, ami a boldogság színe! Táncoljatok velem, és érezzétek a vidámságot!”
Aznap Kira és barátai táncoltak, énekeltek és színes szívvel élvezték a nap minden pillanatát.
Ahogy délutánra érték a kalandjukat, megpillantottak egy csodálatos sárga napraforgó mezőt. A mezőben egy napsütötte sárga virág mondta nekik: „Köszöntelek titeket! Én vagyok a sárga virág, és itt van a sárga szín, ami a napfény boldogságát hozza!” Kira és Beni örömmel fogadták a sárga virágot, és együtt nevetgéltek a mezőben, miközben a nap sugaraik csillogtak a sárga szirmokon.
Ahogy a nap kezdett lemenni, és a színek egyre világosabbá váltak, Kira úgy érezte, hogy a nap végéhez közelednek. „Még mindig keresnünk kell a pirosat és a lilát!” mondta Kira izgatottan. Beni hirtelen megállt: „Nézd, ott van egy piros almafa! Lehet, hogy találunk ott pirosat!”
A fán egymás mellett csüngő piros almák örömkönnyeken ragyogtak. Kira kinyújtotta a kezét, és leszedett egyet. „Ez a piros szín! A szívből jövő szeretet színe!” kiáltotta. Beni is hozott egy piros almát, és együtt megkóstolták az édes gyümölcsöt.
Most már csak a lilát kellett megtalálniuk. Kira és Beni a falu mellett egy varázslatos lila virágmezőt fedeztek fel, tele gyönyörű, illatos virágokkal. “Itt vagyok! Én vagyok a lila virág, és az álmaink színe!” mondta a lila virág. Kira és Beni boldogan ünnepelték a végső színt, és táncra perdültek a pillangókkal együtt.
Amikor visszafelé indultak a régi tölgyfához, Kira egy pillanat alatt megállt. „Miért is nem festettük le a világot a szivárvány színeivel?” kérdezte. Benjamin rábólintott: „Ez nagyszerű ötlet! Képzeljünk el egy világot, ahol minden szín él és játszik! Képzeljünk el egy világot, ahol mindenki boldog és szabad lehet!”
Kira és Beni boldogan táncoltak, és énekelték a szivárvány dalát, ahogy hazafelé mentek. És a világ egyre színesebb lett körülöttük, lassan magával ragadva a barátaikat is. Az öreg tölgyfa alatt, mindenki csatlakozott hozzájuk, hogy együtt ünnepeljék a szivárvány színeit.
Így Kira és Beni megtalálták a szivárvány varázslatos színeit, és egy olyan világot teremtettek, ahol a színek boldogságot, barátságot és szeretetet hoztak mindenkinek. És ez a színes kaland örökre megmaradt a szívükben, hozzájárulva a kis falucska varázslatos történetéhez.
Ilyen csodás és színes lett életük, amely mindig kinyújtja a karjait, hogy megöleljék a világ minden csodáját!