Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, ami a Szivárványvölgy nevet viselte. Ez a falu színesebb volt, mint bármelyik másik hely a világon. A házak pirosak, sárgák, kékek és zöldek voltak, a kertekben színes virágok nyíltak, és az ég minden hajnalban újabb csodás színekkel ragyogott.
A falucskában élt egy kislány, akit Annának hívtak. Anna nagyon kíváncsi volt, és imádta felfedezni a világot. Minden nap az ablakából nézte, hogyan változik a táj a napfelkeltével, és várta a pillanatot, amikor elindulhat kalandozni.
Egy szép reggelen, amikor a nap első sugarai fényeztek a falu házain, Anna elhatározta, hogy felfedezi a Szivárványvölgy titkait. Összeszedte a kedvenc színes hátizsákját, és elindult az úton, amely a völgy legmélyére vezetett. Az út mentén fák álltak, amik olyan zöldek voltak, mint az új fű, és a levelek között sok kis madárcsapat csicseregett.
Ahogy haladt előre, Anna találkozott egy csodás puffancsú nyúllal, akit Tapsinak hívtak. Tapsi puha, fehér szőrű volt, és ragyogó rózsaszín orrocskája volt. Nagyon kíváncsi nyúl volt, aki állandóan kalandot keresett.
– Szia, Anna! – mondta Tapsi vidáman. – Hova mész ilyen korán?
– Szia, Tapsi! – válaszolta Anna. – Felfedezem a Szivárványvölgy titkait!
Tapsi szeme felcsillant.
– Oh, én is jövök veled! tele van csodákkal! – ugrándozott boldogan a nyúl.
Anna és Tapsi együtt indultak tovább, és ahogy mentek, egy csillogó vízesést pillantottak meg, amely a legszebb kék színben ragyogott. A víz csobogva zubogott alá, mintha dalolna, és a napfény megcsillant a vízcseppeken, mint apró gyöngyök.
– Nézd, Anna! – mondta Tapsi. – Ez az úgynevezett Szivárvány-vízesés! Ha közel mész, láthatod, hogyan keverednek a színek a folyó vizében!
Anna izgatottan közelebb lépett, és valóban, a vízesés alatt a víz mindenféle színben pompázott: piros, zöld, sárga, kék és lila hullámok kavarogtak a felszínén. Anna egy kis merítőt talált, és belemerítette a vizet. Mikor kihúzta, a víz szivárványt formált a kezében!
– Ez csodálatos! – kiáltotta Anna.
Tapsi elmosolyodott, és azt mondta: – csodái között sokkal izgalmasabb a pillanatot megélni! Menjünk tovább!
Így hát folytatták az útjukat, és hamarosan egy gyönyörű rétre érkeztek, ahol a fű olyan zöld volt, mint a legfrissebb kígyó, és a virágok mindenféle színben pompáztak: rózsaszín tulipánok, sárga nárciszok és lila ibolyák táncoltak a szellőben.
A réten megláttak egy különös kerek kőlapot, aminek közepén egy hatalmas, színes pillangó pihent. A pillangó szárnyai csillogtak, mint a legszebb gyöngyök, és Anna odament hozzá.
– Szia, színes pillangó! – köszöntötte Anna. – Ki vagy te?
– Szia, kedves gyerek! Én a Színek Őrzője vagyok – mondta a pillangó. – minden titkát ismerem. Minden színhez különleges érzések tartoznak, és ha a színek nyelvén beszélsz, elérheted a legcsodásabb kalandokat!
Anna csodálkozva figyelte a pillangót.
– Hogyan beszélhetek a színek nyelvén? – kérdezte.
– Minden színnek van egy szava, és ha ezeket egymás után mondod, csodákban lesz részed – felelte a pillangó. – Például, ha a pirosat mondod, az a szeretet, a sárga a boldogság, a zöld a természet, a kék a béke, és a lila a varázslat!
Anna elhatározta, hogy kipróbálja. Mikor a pillangó eltűnt, felkészült a kalandra. Szeme előtt a színes világ fényei pörögtek, és ő azt mondta:
– Piros, sárga, zöld, kék, lila!
Abban a pillanatban a rét körül egy csodás szivárvány alakult ki, amely átszelt a zöld fű felett. A színek táncolni kezdtek, és Anna érezte, hogy a szívében melegség és boldogság születik.
– Nézd, Anna! – kiáltotta Tapsi. – csodái életre keltek!
Anna és Tapsi együtt ugráltak a szivárvány alatt, és a vízfakad mind nagyobb és színesebb lett, míg végül a szivárvány egy gyönyörű kastély kapujához vezetett. A kastély falai tele voltak színekkel, és a tetején egy aranysugaras nap ragyogott.
Bementek a kastélyba, ahol táncosok vártak rájuk, akik színes ruhákban forogtak és táncoltak. Az egész hely tele volt nevetéssel és boldogsággal.
Anna szíve örömmel telt meg. Megértette, hogy a sokszínű világ nem csupán a színek szépségében rejlik, hanem abban a varázslatban is, ami a barátságból és a kalandkedves felfedezésből születik.
Mikor a nap kezdett lemenni, Anna és Tapsi hazafelé indultak, a szívük tele csodás élményekkel és boldog pillanatokkal. És az égen, ahogy a nap búcsúzott a világtól, egy gyönyörű szivárvány jelent meg, amely soha nem tűnt el a szívükből.
A Szivárványvölgy emlékei és kalandjaik örökre megmaradtak, és így Anna tudta, hogy a sokszínű világ mindig valahol ott van, ahol a barátság és a szeretet lakik.
Vége
Ez a sokszínű világ bármikor elérhető, ha nyitott szívvel fordulsz a világ felé!
