Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli ország, ahol a nap mindig ragyogott, és a fák zöldelltek a szélben. Ebben az országban élt egy szép hercegnő, akit Lillának hívtak. Lilla haján aranyszínű virágok nyíltak, szemei pedig olyan kékek voltak, mint a tenger. Mindenki szerette őt az udvarban, mert kedves és bátor volt.
Egy nap, mikor a hercegnő a kastély hosszú kertjében sétált, hirtelen különös zúgást hallott. Az égbolton, mint egy hatalmas sárga fényesség, megjelent egy sárkány! Lilla szíve megtelt izgalommal és kíváncsisággal. A sárkány hatalmas volt, de nem tűnt félelmetesnek. Szemei vidámak voltak, és a pikkelyei csillogtak a napfényben.
„Szia, sárkány!” – kiáltotta Lilla mosolyogva. „Hogy hívnak?”
A sárkány közelebb repült, és megállt Lilla előtt. „Szia, hercegnő! Én Drago vagyok!” – mondta. „Úgy hallottam, hogy te vagy a legkedvesebb és legbátrabb hercegnő az egész országban.”
Lilla elpirult, de egyben nagyon boldog is lett. „Köszönöm, Drago! Te is nagyon különleges vagy! Miért jöttél ide?”
Drago kicsit elmosolyodott, majd elmesélte, hogy az ő hazája, a Sárkányok földje, veszélybe került. Egy gonosz varázsló megpróbálta elrabolni a sárkányok mágikus erejét, és ha nem állítják meg, az ő világa is eltűnhet.
„Miért nem hívod a többi sárkányt?” – kérdezte Lilla. „Hogyan segíthetek neked?”
„Sajnos, sokan elbújtak a félelem miatt,” – felelte Drago. „De ha lenne egy bátrabb szívű barátom, aki segíthetne nekem, talán összegyűjthetnénk a többieket!”
A hercegnő elhatározta, hogy segíteni fog. „Én elmegyek veled! Tartsunk egy bátorságpróbát! Kérlek, vidd el a castellumba, ahol a varázsló él!”
Drago örömmel reppent föl, és Lilla felugrott a hatalmas sárkány hátára. Ahogy repültek a felhők között, Lilla olyan boldognak érezte magát, mint még soha azelőtt. Hangosan nevettek, és a szél az arcukat simogatta.
Amikor megérkeztek a varázsló várába, a széles kapuk csukva voltak, és a falak repedeztek. Lilla tudta, hogy ez nem lesz könnyű feladat. „Mit csináljunk?” – kérdezte Drago.
A hercegnő gondolkodott. „Kéne találni egy módot, hogy bejussunk! Ha én elterelem a figyelmet, te be tudsz repülni, és megnézheted, mi történik belül!”
„Jó ötlet!” – válaszolta Drago. „De mit csinálsz te?”
„Először is el fogom mesélni a bátorságomat az őrségnek! Talán elhiszik, hogy nem félek!” – jelentette ki Lilla.
A hercegnő felkészült, és magabiztosan lépett a vár kapujához. Nagyot kiáltott: „Ó, őrök! Én Lilla vagyok, a bátor hercegnő! Kihívom a varázslót egy játékra!”
Az őrök összenéztek, nem tudták, mit tegyenek. Lilla folytatta: „Ha tudjátok, ki vagyok, itt vagyok, hogy megvédjem a földünket a varázslótól! Akik segítenek nekem, azoknak ajándékot hozok!”
Miközben a figyelmüket elterelte, Drago gyorsan átrepült a vár falain, és belépett a várba. A belső udvar csodálatos volt, de tele volt csapdákkal és varázslatos lényekkel.
Drago erős szárnyait kihúzva felfedezte a vár titkait. Minden sarkon talált valami félelemre okot adó dolgot, de a bátorsága segítette őt. Hamar megtalálta a varázsló könyvtárát, ahol a titkos varázslatok lapultak a polcokon.
Miközben Lilla elmondta a szívhez szóló történetét, Drago kihozta a mágikus könyvet, amelyet a varázsló használt. „Képzelj el egy világot, ahol nincsen félelem!” – kiáltotta Drago, és a könyv elkezdett világítani.
A sárkány ereje együtt nőtt a bátorságával, és a varázsló pincéjébe menekült, ahol minden sárkányban élő erő visszatérhetett. Lilla, akit a varázsló figyelme elterelt, bevette magát a várba, ahol a sárkányok szabadon repülhettek, és együtt szembenéztek a varázslóval.
Együtt kiáltották: „Tűnj el, gonosz varázsló!” A varázsló megijedt, és a bátorságuk elűzte őt a várból. A sárkányok mindenhol repültek az örömükben, és Lilla szíve tele volt boldogsággal.
A hercegnő és a sárkányok örökre barátok lettek, és együtt védték meg a földet a sötétségtől. A bátorságuk egy új világot teremtett, ahol a sárkányok és emberek békében élhettek.
Így végződött Lilla és Drago csodálatos kalandja, ami örökre a szívükben maradt. Mert a bátorság nem csak hősöket teremt, hanem új barátságokat is!
Vége
