Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska a csillagok alatt, ahol a Nap mindig mosolygott, és a szél egy aranyos dallamot fújt. Ebben a falucskában élt egy vidám kisfiú, aki sokat álmodozott. A neve Zoli volt. Zoli nemcsak álmodozott, hanem imádott horgászni is.
Mivel a falu közelében volt egy csodás tavi víz, ami tele volt színes halakkal, Zoli minden nap a kis horgászbotjával és a fűszeres zsebkendőjével indult el. Az anyukája mindig mondta: ‘Fiam, a horgászat nemcsak a halakról szól, hanem arról is, hogy megtaláljuk a békénket.’ Zoli körbeügyeskedte a tavat, sőt minden alkalommal, amikor elindult, elhatározta, hogy megfejti a víz titkait.
Egy reggel Zoli izgatottan ugrott ki az ágyból, mert aznap valami különlegeset érezett. Felöltözött, és a szokásos módszerét alkalmazva, megpakolta a horgászfelszerelését. Amikor megérkezett a tóhoz, a nap már magasan járt, és a víz tükre csillogott a fényben. Zoli leült a kedvenc helyére, egy hatalmas, elágazó fa tövébe, és elkezdte horgászni.
Ahogy várta, hogy kapjon valamit a horgára, egyszer csak észrevett a víz színén egy színes, csillogó valamit. Majdnem elfelejtette a horgászatot, annyira izgalomba jött. A vízben valami furcsa, még sosem látott dolog volt – egy kis tündér! Igen, tündér! Ráadásul nagyon vidám és kedves volt, zöld szárnyakkal és aranyos mosollyal.
„Hé! Kisfiú!” – szólította Zolit a tündér, miközben a víz fölé emelkedett. „Miért horgászol itt, amikor a csodák várnak rád a víz mélyén?”
Zoli elképedve nézett a tündérre, és válaszolt: „Én csak halakat szeretnék fogni, és megtalálni a békémet!”
A tündér elmosolyodott. „De Zoli, ha megengeded, hogy elkísérjelek, megmutathatok neked egy titkot, amit még senki sem láthatott!”
Zoli szeme felcsillant, és bólintott. „Igen, kérlek, mutasd meg!”
A tündér lengett a szárnyaival, és Zolit a víz fölé csalta. Először kicsit megijedt, de a tündér mosolya végül biztonságot adott neki. A víz felszíne elkezdett csillogni, és kastélyokra, csodás víz alatti világokra tágult ki. Zoli már nem csupán a kis halacskákat látta, hanem óriási, színes városokat, ahol a halak tündéreket alkottak.
Egy zöld hal úszott el Zoli mellett, aki kék csillagokat fújt ki a szájából. A tündér nevetett, amikor a hal megállt, és megkérdezte: „Ki ez a kisfiú, aki a víz fölé emelkedik?”
„Ő itt Zoli, a kis horgász. Megérkezett, hogy felfedezze a titkos vízi világokat!” – válaszolta a tündér.
Zoli szíve megtelt boldogsággal és kíváncsisággal. „Egy igazi vízi sügér vagyok!” – mondta a zöld hal, majd hirtelen víz alá merült, majd egy csodálatos gyöngyszínű halat hozott fel a vízből.
„Ez a bibliai gyöngyhal! Ha ezt elviszed a szüleidnek, meg fogják érteni, milyen varázslatos ez a világ!” – mondta a tündér, miközben a látványos vízi világban úszkáltak.
Zoli boldogan kiszedte a gyöngyhalat és megköszönte a tündérnek a csodás élményt. De a tündér még valamit hozzáfűzött: „Ne felejtsd el, Zoli, a horgászat nemcsak a halakról szól, de barátokat és csodás tapasztalatokat is kereshetsz!”
Zoli bólintott és megerősítette, hogy sosem fogja elfelejteni ezt a napot. Elbúcsúzott a tündértől, és elkezdte a part felé úszni a gyöngyhalával. Amikor visszaért a partra, megtartotta a gyöngyhalat szüleinek, akik örömmel hallgatták a történeteit.
Azóta Zoli minden horgászata egy újabb varázslatos kalandot hozott neki. Még mindig sok halat fogott, de most már tudta, hogy a horgászat igazi csodái a barátokban és a felfedezésekben rejlenek.
Zoli életének minden horgásza egyre izgalmasabb lett, ahogy új barátokat és rejtélyes vízi világokat ismert meg. És a faluban mindenki tudta, hogy a kis horgász különleges titkot rejteget – a horgászat valódi csodáját.
És ha egyszer türelmesen várod a horgászás csodáit, talán te is találkozol egy tündérrel a vízmélyén!
Vége
