A Fáradt Farkas
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fáradt farkas, aki az erdő mélyén élt. Mindenki tisztelte őt, mert a farkasok királyának tartották, de az igazság az volt, hogy a fáradt farkas már nagyon, de nagyon el volt fáradva. A napjai egyhangúan teltek: vadászott, etette a családját, és néha még a többieknek is segített. De éjszaka, amikor a csillagok fénylettek, úgy érezte, hogy egy fárasztó álmokkal teli világot él.
Egy nap, ahogy a sunyi nap sugara megcsillant a fák között, a fáradt farkas úgy döntött, hogy elindul egy kalandra. ‘Talán ha kimozdulok az erdőből, találok valami izgalmas dolgot, ami felfrissít’, gondolta magában. Így hát útnak indult, és a szívében a remény szent tüzét érezte.
Ahogy haladt előre, összetalálkozott egy vidám kis nyúllal, aki táncolva ugrott az ösvényen. ‘Hová mégy, kedves farkas?’ kérdezte a nyúl, miközben furcsa mozdulatokat tett. ‘Elindultam felfedezni a világot, hogy találjak valami izgalmat!’ válaszolt a farkas.
A nyúl szeme felcsillant. ‘Tudok egy nagyon különleges helyet, ahol keveredik a valóság és a mese! Kövess engem!’ mondta és izgatottan ugrálva elindult a sűrű bokrok felé. vonakodott, de a kíváncsisága erősebb volt a fáradtságánál.
Ahogy haladtak, egy különös gyümölcsösre bukkantak. A fák ágai tele voltak csillogó gyümölcsökkel, amelyek minden színben pompáztak: piros, kék, arany és zöld! A nyúl megállt, és izgatottan mondta: ‘Ez a Csodakert! Itt minden gyümölcs mesés ízeket tud adni, és ha eszel belőlük, bármi megtörténhet!’
, akit már régóta nem értek különleges élmények, izgatottan nézett körbe. ‘Melyik gyümölcsöt egyem meg?’ kérdezte. A nyúl felmutatott egy kék gyümölcsre: ‘Ez a legjobb választás! Amint megkóstolod, szárnyakat kapsz!’
A farkas, még ha fáradt is volt, úgy döntött, hogy megpróbálja. Kitépte a gyümölcsöt a fáról, és egy nagy falatot harapott belőle. Hirtelen furcsa érzés öntötte el. A háta mögött valami megremeg, és ahogy lenézett, látta, hogy szárnyak nőnek a teste mögött! ‘Csodás! Tényleg szárnyaim lettek!’ kiáltotta boldogan.
Most már semmi sem tarthatta vissza! A nyúl, aki már régóta tudta, hogy mire képes a fáradt farkas, megkérdezte: ‘Hová szeretnél repülni?’ ‘Szeretnék meglátogatni a Felhők Faluját!’ felelte a farkas, aki most már tele volt energiával és izgalommal.
Útra keltek a felhők felé. Amikor megérkeztek, a fáradt farkas elámult, ahogy a falu a felhők között terült el. A házak mint a habcsók, puha és fehér volt, az utcák pedig szivárvány színűek. A helyiek, akik mindannyian vidám kis felhőszörfösök voltak, meleg üdvözlettel fogadták őt.
és a nyúl együtt játszottak a falucskában, repültek és ugráltak a felhők fölött. Annyira jól érezték magukat, hogy a farkas fáradtsága teljesen eltűnt. Töltődni kezdett a boldogsággal, és a szíve úgy érezte, mint egy ifjú farkasé, aki újra felfedezi az élet szépségeit.
Ahogy a nap lemenőben volt, a fáradt farkas úgy döntött, hogy ideje hazaindulni. A felhőfalusiak búcsúzóul megajándékozták őt egy kis varázsrajzanival, amely szívecskékből készült, mint emlékeztetőül. ‘Ez mindig emlékeztetni fog, hogy ha fáradt vagy, csak keress valami különlegeset, ami felpezsdít!’ mondta egy kedves kis felhőgyerek.
és a nyúl búcsút intettek, és visszatértek az erdőbe. Hazafelé a farkas már tudta, hogy soha többé nem lesz fáradt, mert a világ tele van csodákkal, amelyeket érdemes felfedezni.
Mikor végre hazaért, családja már várta őt. Elmesélte az élményeit, a különleges gyümölcsöket, a felhőfalut, és hogy mindig fontos, hogy néha kimozduljanak a megszokott környezetből.
Azóta a fáradt farkas nem csak királyként, hanem a kalandok és a felfedezések bajnokaként is ismert lett az erdőben. Minden állat tudta, hogy ha valaha fáradtnak érzik magukat, csak a fáradt farkashoz kell jönniük, aki megmutatja nekik, hogyan kell újra felfedezni a világ varázslatos szépségeit.
Ezért lett ő a fáradt farkas, a legboldogabb farkas az egész erdőben, aki mindig tudta, hogy a kalandok várnak a következő kanyarban.
