Robert Zemeckis új filmje: A generációk története a ‘Here’-ben
Robert Zemeckis, a híres rendező, aki olyan klasszikusokat hozott létre, mint a „Ki ölte meg Roger Rabbitot” és a „Polar Express”, most újabb ambiciózus projekttel jelentkezik. Legfrissebb filmje, a „Here”, a családok generációkon átívelő történetének szövevényes szálait dolgozza fel, miközben az időt és a helyszínt egy statikus nappali nézetéből mutatja be. A film évtizedeken átívelő története az amerikai történelem színes palettáján nő fel, ugyanakkor súlyos kérdéseket vet fel az álomról és a valóságról.
A film koncepciója és vizuális megvalósítása
A „Here” alapjául Richard McGuire 2014-es grafikus regénye szolgál, amelyből Zemeckis a statikus, idővel átfedő képek technikáját adaptálta. A film már az elején merész választással indít, amikor dinoszauruszok zúgnak végig a kamerán, hogy aztán egy aszteroida elpusztítja őket. A cselekmény előreugrik a történelemben, bemutatva a terület lakóit, az őslakos amerikaiakat, egy rövid cameót Benjamin Franklin részéről, valamint egy kisváros felépítését. A történet középpontjában a baby boomer Richard (Tom Hanks) és felesége, Margaret (Robin Wright) áll, akik szembesülnek az amerikai álom üres ígéretével.
A színészi teljesítmény és dialógusok kritikája
Zemeckis filmje nem mentes a kritikai észrevételektől. A híres színészek, Hanks és Wright fiatal kori de-ageing eljárása sokkolóan hat, és bár próbálnak megjelenni az életkorukra jellemző mélységgel, a problémák itt nem érnek véget. A dialógusok nyilvánvalóan didaktikusak, ami sokszor mosolyt csal a nézők arcára. „Te jelzáloggal terhelted meg a házunkat, hogy megvedd azt a nevetséges repülőt!” – hangzik el a valóban nevetséges expozíció. A karakterek között folytonos, nyomasztó párbeszéd zajlik, így az érzelmi pillanatok nem kapnak elegendő lélegzetvételt.
Az érzelmek súlya a technológia alatt
A film látványos, de a technológiai újítások és a klasszikus Zemeckis-féle érzelmesség alatt rejtőzik egy durva igazság a külvárosi elnyomásról és a családokon belüli érzelmi sérülésekről. Míg a záró szakaszokban Hanks és Wright karakterei, akik felnőttek és szembenéznek a kölcsönösen meg nem valósított álmaikkal, megkapják azokat az érzelmi mélységeket, amelyekre a filmnek szüksége van, a „Here” sokszor megreked az elnagyolt melodrámában.
Összegzés
Robert Zemeckis új filmje, a „Here”, ambiciózus, de sok kritikát kapott. A karakterek közötti dinamika és a dialógusok súlyosan alulmúlják a rendező rendezői képességeit, és az érzelmek ritkán törnek felszínre a modern technológia fényében. A film a baby boomer generáció késő középkoráról szóló pillanatokra emlékeztet, de végül talán nem tudja teljesíteni a közönség elvárásait.
