Navracsics nem győzte meg az Európai Parlamentet

Az Európai Parlament oktatási és kulturális szakbizottsága hétfőn dönt arról, hogy támogatják-e Navracsics Tibor biztosi jelölését.

A volt magyar miniszternek szerda este kellett számot adnia terveiről és felkészültségéről az EP-képviselőknek, és a bizottság nem volt maradéktalanul elégedett. Újabb kérdéseket tesznek föl neki, képviselőcsoportonként kettőt-kettőt, melyekre hétfő délutánig írásban kell válaszolnia.

A szerda esti meghallgatás inkább volt politikai színház, mint szakmai vita. Szakpolitikai kérdésekről kevés szó esett, annál több lehetőség adódott a bal- és a liberális oldalnak, hogy a magyar kormány antidemokratikus és Európa-ellenes lépéseiről kérdezzenek, a jobboldalnak pedig, hogy a jelölt tapasztalatát és érdemeit méltassák. Az oktatási és kulturális szakbizottság tagjai nem igazán próbálták meg szakmai kérdésekkel megszorongatni a magyar biztosjelöltet. Ezzel szemben vissza-visszatértek a 2010-es magyar médiatörvényre és a sajtószabadság általános helyzetére Magyarországon, Orbán Viktor kijelentéseit idézve kétségbe vonták a magyar kormány elkötelezettségét az európai értékek iránt, és erőteljesen kifogásolták, hogy több magyar civil szervezet működését hatósági ellenőrzéssel lehetetlenítik el Budapesten.

Navracsics hárított, tagadott, és ígért

Navracsics válaszaiban visszatérő motívumként jelent meg a magyar kormánytól való távolságtartás. Nem kommentálta az Ökotárs és a Demnet elleni eljárásokat, minden alkalommal arra terelte a szót, hogy ő személyesen kiváló kapcsolatokat ápol a magyar civil szervezetekkel, és utalt rá, hogy az Európai Parlament is jobban tenné, ha inkább erre koncentrálna. A korrupcióellenes harcba bevont civileket, és a gyerekvédelmi szervezetekkel végzett munkát hozta fel példának, akikkel még igazságügy-miniszterként működött együtt.

Az egész meghallgatás alatt egy vékony határmezsgyén sétált: azzal, hogy ő saját magát egy, az európai értékeket a végsőkig tiszteletben tartó és az integrációban feltétlenül hívő politikusként mutatta be, elítélte a magyar kormánytagok korábbi EU-ellenes kirohanásait, meg nem is. Amikor a civil szervezetekkel való kapcsolattartásban szigorúan csak a saját korábbi pozitív szerepéről beszélt, elismerte, hogy a kormányban mások valóban konfliktust keresnek a civilekkel, meg nem is.

Amikor sokadjára szembesítették Orbán Viktor elképzelésével a magyar illiberális államról, nyomatékosan kijelentette:

“Azt kérem, hogy mivel ennek a meghallgatásnak én vagyok a szereplője, az én kijelentéseimet vegyék alapul, amikor a rátermettségemet mérik föl!” A román liberális képviselő Mircea Diaconu kérdésére így reagált: „Engedje meg, hogy visszautasítsam azt, hogy én antieurópai vagyok. Soha egyetlen mondatot sem tud tőlem idézni, amelyben az európai integrációt elítélném. Amikor Magyarországon nem volt népszerű az Európai Unió, én akkor is mindig az integráció mellett álltam ki.”

A magyar szemlélő is nehezen tudta eldönteni, hogy végül melyik oldalon is áll: épp örül-e, hogy kiszakadhat a magyar kormányból, vagy a mundér becsületét védi.

Oktatáspolitikával meg lehetett volna fogni

Egy jobban felkészült szakbizottság talán nehezebb helyzetbe hozhatta volna a magyar jelöltet, ha az EU szerteágazó oktatási, kulturális, ifjúsági és kutatási programjainak részleteiről kérdezik. Vagy ha nagyobb figyelmet fordítanak a magyar oktatási reform ellentmondásaira.

Amikor a magyar diákok röghöz kötése került szóba, mintha kényelmetlenül érezte volna magát Navracsics. “Óriási probléma, hogy a magyar fiatalok elmennek a jobban fizető országokba. Különösen ott nagy a probléma, ahol költségigényes az oktatás”, válaszolta, majd bevallotta: tudja, hogy a hallgatói szerződés nem jó megoldás, de legalább rugalmas a szabályozás. Kényszer szülte megoldásnak nevezte a magyar törvényt.

Amikor az egyik képviselő a magyar felsőoktatási intézmények önállóságát firtatta, Navracsics kicsit magyarázkodott, aztán kijelentette, hogy a egyetemek és főiskolák természetesen függetlenül működnek Magyarországon.

Legtöbbször azonban konkrétumokat nélkülöző kérdéseket kapott, mint például: “Hogyan fogja elérni, hogy a kulturális programokra lesz pénz a büdzsében, és nem ezen fognak spórolni a megszorítások alkalmával?” Amire pedig rendre megnyugtatta a közönséget, hogy az új Európai Bizottság, és ő személyesen is már felismerte, hogy a jövőbe kell fektetni, úgyhogy ilyen többet nem fordulhat elő.

Higgadt, európai politikus

A teljes műsor alatt egy megfontolt, nyugodt politikus képét sugározta. Egy alkalommal háborodott föl, Martin Sonneborn német politikus-humorista kérdésén. „Antiszemita szerzők, mint Wass Albert, Tormay Cécile, Nyirő József a tantervben szerepelnek Magyarországon. Remélhetjük, hogy a Mein Kampf és Goebbels főműve nem kerül majd föl a tantervre?” – ötletelt a német független képviselő.

Navracsics kikérte magának a vádaskodást, és kijelentette: „Zéró toleranciát hirdetek az antiszemitizmus ellen”. Hozzátette: “Én voltam az az ember, aki egy évvel ezelőtt a Tom Lantos intézet holokauszt témájában rendezett konferencián elismertem, hogy a magyar hatóságoknak súlyos felelőssége volt a zsidók deportálásában, habár az a német megszállás alatt történt.” Kiemelte, hogy kiváló kapcsolatokat ápol a magyarországi zsidó közösséggel.

Alszanak rá néhányat

Az oktatási és kulturális bizottság jövő hétfőn újra összeül, hogy megtárgyalják Navracsics Tibor új válaszait, és eldöntsék, hogy támogatják-e a jelölését. Feltehetően azért is húzzák az ügyet, mert a képviselők szeretnék sakkban tartani politikai ellenfeleiket, és egy végső alkura készülnek, amelynek a magyar jelölt is része lehet.

Az Európai Parlament szereti hallatni a hangját, nem mindegyik biztosjelöltet engedik csak úgy tovább. A brit Jonathan Hill, Navracsics Tiborhoz hasonlóan mindent elkövetett, hogy meggyőzze a képviselőket európai elkötelezettségéről, azonban a válaszaiból kitűnt, hogy szakmailag nem eléggé felkészült. A pénzügyi stabilitás és tőkepiaci unió felügyeletével megbízott jelöltet arról kérdezték, hogy támogatná-e az eurókötvények bevezetését, ami hosszabb távon megteremtené a közös EU-s értékpapírpiacot. „Ebben a pillanatban nincs kifejezetten megalapozott véleményem, amit megoszthatnánk önnel" – válaszolta. Sok képviselő eleve kételkedett benne, hogy az eurózónán kívülről érkező brit jelölt a legjobb választás az EU-s bankunió igazgatására, és többen azt is sejteni vélik, hogy valójában a londoni City érdekeit képviselné az Európai Bizottságban. Jövő hét elejéig kapott haladékot, hogy felkészüljön egy újabb meghallgatásra.

Október 7-éig tartanak a meghallgatások, a Parlament vezetősége akkor hoz végleges döntést a felálló Bizottságról.

 

Forrás:index.hu

 
Pafi.hu
Időjárás

Hőtérkép

Gazdit keresek!!!