Az elmúlt évtized legbetegebb horrorjátéka

A The Evil Within egy borzasztó rémálom: a szürreális világ folyamatosan ellentmond minden földi törvénynek, így épp olyan ijesztő, mint bármelyik ellenfél.

Nagy várakozás előzte meg, és nem hiábavaló módon: a The Evil Within egy brutális és sokkoló program, a legbetegebb játék, amellyel az elmúlt tíz évben találkoztunk. Azzal talán mindenki egyetért, hogy a horror műfaja szebb napokat is megélt, nem csoda hát, hogy a stílus kedvelői szinte messiásként várták a nemrég megjelent játékot. A The Evil Withinnel kapcsolatban igen komoly ígéretek hangzottak el: mindenekelőtt az, hogy teljes egészében megreformálja a túlélőhorroros videojáték-műfajt. Az ígéretek ugyan kissé túlzóak, a program viszont iránymutató, és nem mellesleg hátborzongató alkotás lett.

Könnyű beleélni magunkat a játékba

A The Evil Within Mikami Sindzsi legújabb videojátéka, a japán tervező nevéhez fűződik egyebek közt a Resident Evil is. A főszereplő Sebastian Castellanos nyomozó, és két társa. Céljuk, hogy miközben megküzdenek a borzalmakkal, rájöjjenek, miért is történt ez velük. A karakter szándékosan egy átlagos személy, átlagos képességekkel, hogy a játékosok még könnyebben bele tudják élni magukat a helyzetbe. A játék múlt héten, október 14-én jelent meg PC-s és konzolra fejlesztett változatban.

A játék menete nem túl forradalmi, elvégre egy normál külső nézetű lövöldözős játékról beszélünk, ám egyedi atmoszférájával és hatásos audiovizuális eszközeivel már kiemelkedik a szürke tömegből. Itt jönne az a rész, ahol a történetről esik pár szó, ám ezúttal ez felesleges. Nemcsak azért, mert a sztori messze nem a játék legerősebb eleme, de azért is, mert a Mikami Sindzsi japán tervezőlegenda által létrehozott beteg és szürreális világ eseményei nem adhatók át szavakban. Amit mégis tudni érdemes, hogy a főszereplő egy sokat tapasztalt nyomozó, akinek az átélt borzalmak hatására fokozatosan megbomlik az elméje, ezzel is torzítva a program látványvilágát.

Állandó feszültség fűszerezi a brutalitást

Ijesztésekben és elrettentő fordulatokban nincs hiány, mégsem ez a játék legnagyobb erénye, hanem az állandóan fenntartott feszültség. Nemcsak keményebbnél keményebb ellenfelekkel találja magát szembe az ember, de rendre váratlan kihívásokat is állítanak elénk, melyek tovább csökkentik túlélési esélyeinket. Éppen ezért talán nem mindenkinek lesz a szíve csücske, mivel még könnyebb fokozat mellett is roppant nehéz végigjátszásnak nézünk elébe, és lesz, akinek ez elveszi a kedvét.

A horrorhangulat kialakításához viszont ez elengedhetetlen húzás: bármennyi fegyverünk is legyen, sosem érezzük magunkat biztonságban, és mindig előre félünk, mi vár majd ránk a következő sarkon. Ezt a szüntelen feszültséget és kiszolgáltatottságot remekül fűszerezi a kíméletlen brutalitás, ami ugyan sokakat elrettent majd a szoftvertől, a célközönségnek, azaz a horror rajongóinak azonban igazi telitalálat.

Ijesztő lények és kiszámíthatatlanság

Lefejezés, csonkítás, bedarálás és felgyújtás – csupán néhány a játékban elénk táruló szörnyű halálnemek közül. Számos borzasztó teremtménnyel is találkozunk: szögesdróttal körbetekert arcú zombik és a négykarú torzszülöttek látványa a játék végére már-már megszokott lesz. Az már inkább meglepő, hogy nem ők az egyedüli fenyegetés: a program szürreális világa, mely folyamatosan ellentmond a földi törvényeknek, éppen olyan ijesztő lesz, mint bármelyik ellenfél.

A The Evil Within ugyanis egy borzasztó rémálom, egy beteges vízió, ehhez társul még a főhős labilis elmeállapota, így nem szabad csodálkozni, ha fal kerül oda, ahol nemrég még ajtó állt, és holttestek jelennek meg egy korábban még üres térben. Ez a kiszámíthatatlanság adja azt a pluszt, amitől a játék egyetlen percében sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban.

Horrorklisék jól összegyúrva

Bár ezen eszközök mind remekül passzolnak a műfajhoz, azért nem csinálhatunk úgy, mintha a készítők találták volna fel a spanyol viaszt. A legtöbb húzást ugyanis már ismerjük, csupán kivételesen jól sikerült őket összedolgozni. Van itt minden, ami a horrorklisék közé tartozik: például elmegyógyintézet, elhagyatott erdő, zárt és véres pincehelyiség, bohócmaszk, láncfűrész. Ezért akár úgy is tekinthetünk a játékra, mint az elmúlt 15-20 év horrorfilmjeinek és -játékainak szerelemgyerekére – a műfaj igazi krémje, de semmiképp sem korszakalkotó.

Szokatlan képarányt kapott a játék

Az Evil Within még csak nem is hibátlan: a hosszú, majdnem 20 órás játékidőt nem sikerült teljesen kitölteni feszültséggel és rettegéssel, ezért néha kissé leül a hangulat, mielőtt újra visszaáll. Ráadásul a játék új generációs változatai is hajlamosak komolyan szaggatni, annak ellenére is, hogy a fejlesztők a moziélmény érdekében a legtöbb filmnél alkalmazott 2,39:1-es szélesvásznú képarányt választották, amely lecsalja a képernyő egyharmadát, és alul-felül fekete csíkokkal jeleníti meg a látványt.

A horror rajongói könnyen szemet tudnak majd hunyni a The Evil Within hiányosságai és hibái felett, hiszen a szoftver bőven kárpótolja őket beteges, kegyetlen világával és feszült hangulatával. Akik már unják a sokadik katonás, lövöldözős és autós játékot, és valami egyedit keresnek, azoknak mindenképpen megér egy próbát, ám csakis megfelelő idegrendszerrel és erős gyomorral ajánlott nekikezdeni.

 

Forrás:origo.hu

 
Pafi.hu
Időjárás

Hőtérkép

Gazdit keresek!!!